Elhatároztam, hogy németországi kint tartózkodásom idején megpróbálom távol tartani magamat a nemzeti sztereotípiák használatától és gyártásától, mint például hogy az olasz pasik jól néznek ki, a franciák utálják az idegeneket és az amerikaiaknak fogalmuk sincs, hol van Magyarország. Az első kettő valóban nem igaz, utóbbi viszont annál inkább, és erre a következtetésre tegnap, a két amerikai lánnyal folytatott beszélgetés alatt döbbentem rá. A két lány, Barbara, és azt hiszem, Jessica, vagy valami másik tipikusan amcsi nevű, melyet nálunk odahaza a kisebbség sóz porontyai nyakába mostanság, érdeklődött, honnan jöttem. Angolul válaszoltam, hogy honnan. Aztán kicsit értetlenkedtek, majd megkérdezték, hogy ezek a ....., ezek .... a, ezek a ..... hungrik hányan vannak? Pedig én szépen, érthetően mondtam előtte: hogy HUN-GA-RI-AN. És ők szépen, érthetően lehungriztak, és halvány lila gőzük se volt, hogy milyen nemzetiség is a magyar.
Bizonyára mindannyian ismerjük az amerikai tinivígjátékokból, milyen is az igazi "high-scool-bitch", avagy a pöffeszkedő, nagypofájú, ultramenő iskolaszépe, aki a gimi folyosóján található bádogszekrénykék ajtaját rácsapja a csúnya, szemüveges lányok orrára. Nos, képzeljetek el egy ilyet szőkében, meg még egyet, meg még hármat, aztán ötöt, tekerjétek fel a hangerőt maximumra, és megkapjátok a dortmundban tanuló, nőnemű amerikai erasmus-diákok krémjét.
Természetesen nem az összes ilyen, van egy vicces, kalapos töri szakos csávó Alabamából, aki nem ismeri a Dallast (se Jockeyt, se Bobbyt, hát még Samanthát), meg még páran, akik kommunikálnak olyan szerencsétlen európai fajokkal is, mint a lengyelek, franciák, spanyolok, bolgárok vagy éppen a hungrik.
Bizonyára mindannyian ismerjük az amerikai tinivígjátékokból, milyen is az igazi "high-scool-bitch", avagy a pöffeszkedő, nagypofájú, ultramenő iskolaszépe, aki a gimi folyosóján található bádogszekrénykék ajtaját rácsapja a csúnya, szemüveges lányok orrára. Nos, képzeljetek el egy ilyet szőkében, meg még egyet, meg még hármat, aztán ötöt, tekerjétek fel a hangerőt maximumra, és megkapjátok a dortmundban tanuló, nőnemű amerikai erasmus-diákok krémjét.
Természetesen nem az összes ilyen, van egy vicces, kalapos töri szakos csávó Alabamából, aki nem ismeri a Dallast (se Jockeyt, se Bobbyt, hát még Samanthát), meg még páran, akik kommunikálnak olyan szerencsétlen európai fajokkal is, mint a lengyelek, franciák, spanyolok, bolgárok vagy éppen a hungrik.
