A hosszú hallgatás után a számomra jelenleg leglényegesebbnek tűnő észrevétellel kezdeném mondandómat: Fruzsi és Ildi a múlt héten meglátogattak, és a szerdai nap eleget tettünk álompaténk, Moritz echte német házibuliba szóló meghívásának (mondanom sem kell, hogy Moritzra ismét 40 percet kellett várni). Nos, ebben a házubuliban volt szerencsém beszélgetni egy német fiúval, aki nekem azt mondta, hogy ukrán, míg Fruzsiéknak azt, hogy finn, no de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ez a finn-ukrán gyökerű germán csávó nem értette, mit mondok, mert HADARTAM!
Németül hadartam!
Nyilván ez csak nekem nagy szám, ahhoz a csigalassú gagyogáshoz képest, amit az első hetekben produkáltam. Mostanában balról-jobbról kapom német ajkakról az elismerést, hogy a németem sehr gut, sehr gut!
(Reménykedjünk, hogy ezt nem csak azért állítják, mert kevesebbet néztek volna ki belőlem!)
Amúgy Fruzsiákkal elég jól elvoltunk, hosszú lenne részletezni (ez talán az ő blogjuk resortja lenne), mindenesetre azt még megemlítem,hogy a német házibuli után, ahol a germánok torkán ledöntöttük Feri bácsi házi körtepálinkáját (odavoltak!!), egyenesen a Sommerfestre sietttünk, a tőlünk tíz percre elterülő kollégiumtelep nagy nyárváró ünnepére. A csípős hidegben kolik közti épületek közötti parkolóban tombolt és ácsorgott a fél egyetem, és meg kell hagyni, a hangulat akkorára hágott, hogy David, a meleg skót fiú egy csajjal keresztülzuhant egy padon (a lány utána percekig mozdulatlanul hevert az aszfalton), én pedig annyira jól éreztem magam, hogy egy ismeretlen tejcsokoládé fiúval fél óráig néztem a csillagokat, mire ő annyira átfagyott, hogy remegő kezével képtelen volt meggyújtani a cigarettáját.
Hozzáfűzném még ehhez, hogy ő meg annyira jól érezte magát, hogy a telefonjába Santa Maria néven mentett el, és tegnap estig meg volt róla győződve, hogy Ukrajnából származom.
Engem pedig (aki annyira jól érezte magát, hogy szinte semmire nem emlékezett) másnap reggel, másnapos kölni kiruccanásunk előtt informált Fruzsi, hogy a fiú valójában tunéziai; hazafelé a vonaton tudtam meg, hogy Raminak hívják, ekkor ugyanis felhívott, és randevút kért.
És egészen tegnap estig szorongtam azon, hogy mi van, hogy a részeg bódulatban és magányos elkeseredettségemben kipecáztam valami rettenetesen béna arabot, aki hóna alatt a Koránnal mászkál és 4 felesége van odahaza, de nem, hála a jó égnek a vadászösztöneim még a Sommerfest botrányosan berúgott pillanataiban is megfelelően működtek. Rami 5 éve tanul itt az egyetemen, disznót eszik, láncdohányzik és sörözik, és még soha nem járt az Eastendben, az alattunk lévő kolikocsmában, úgyhogy tegnap este elvittem oda. Az Eastendben tegnap koktélparti volt 2-3 eurós mosogatóléitalokkal, rengeteg emberrel, ugyanis az amerikai óriásasszony a születésnapját tartotta.
{Az amerikai óriásasszonyról még nem meséltem, noha igencsak figyelemre méltó példája a női öntudat kifinomulásának. Ő Bogi amcsi lakótársa, akkora, mint egy biedermeier ruhásszekrény, alkatra leginkább egy kidobófiúra hasonlít, ennek ellenére az r'n'b-videóklipekben vonagló minimacák öltözékét hordja a lehető legnagyobb elégedettséggel és harmóniával az arcán, ami amúgy egészen bájos. Az Eastendben szokott pincérkedni a hasonlóan megtermett fiújával együtt, és ha épp nincs vendég, a hangos zenére roppant erotikusan táncikál és dörgölőzik a pasija alfeléhez. Hát igen, ez WOMEN POWER, az aztán tuti! Tanulhatnánk tőle!}
Hogy még véletlenül se szakadjak el az arab közegtől, csütörtökön félórás, powerpointos prezentációt kell tartanom Jordánia, Szíria és Libanon médiarendszeréről (ez a Mediensystemen in der arabischen Welt-kurzus). Ezekről az országokról semmit sem tudok, és noha szaladgál a campuson egypár szép szál szíriai, kénytelen leszek elmélyedni a 30 oldalas angol nyelvű szakirodalomban. Pff!
Németül hadartam!
Nyilván ez csak nekem nagy szám, ahhoz a csigalassú gagyogáshoz képest, amit az első hetekben produkáltam. Mostanában balról-jobbról kapom német ajkakról az elismerést, hogy a németem sehr gut, sehr gut!
(Reménykedjünk, hogy ezt nem csak azért állítják, mert kevesebbet néztek volna ki belőlem!)
Amúgy Fruzsiákkal elég jól elvoltunk, hosszú lenne részletezni (ez talán az ő blogjuk resortja lenne), mindenesetre azt még megemlítem,hogy a német házibuli után, ahol a germánok torkán ledöntöttük Feri bácsi házi körtepálinkáját (odavoltak!!), egyenesen a Sommerfestre sietttünk, a tőlünk tíz percre elterülő kollégiumtelep nagy nyárváró ünnepére. A csípős hidegben kolik közti épületek közötti parkolóban tombolt és ácsorgott a fél egyetem, és meg kell hagyni, a hangulat akkorára hágott, hogy David, a meleg skót fiú egy csajjal keresztülzuhant egy padon (a lány utána percekig mozdulatlanul hevert az aszfalton), én pedig annyira jól éreztem magam, hogy egy ismeretlen tejcsokoládé fiúval fél óráig néztem a csillagokat, mire ő annyira átfagyott, hogy remegő kezével képtelen volt meggyújtani a cigarettáját.
Hozzáfűzném még ehhez, hogy ő meg annyira jól érezte magát, hogy a telefonjába Santa Maria néven mentett el, és tegnap estig meg volt róla győződve, hogy Ukrajnából származom.
Engem pedig (aki annyira jól érezte magát, hogy szinte semmire nem emlékezett) másnap reggel, másnapos kölni kiruccanásunk előtt informált Fruzsi, hogy a fiú valójában tunéziai; hazafelé a vonaton tudtam meg, hogy Raminak hívják, ekkor ugyanis felhívott, és randevút kért.
És egészen tegnap estig szorongtam azon, hogy mi van, hogy a részeg bódulatban és magányos elkeseredettségemben kipecáztam valami rettenetesen béna arabot, aki hóna alatt a Koránnal mászkál és 4 felesége van odahaza, de nem, hála a jó égnek a vadászösztöneim még a Sommerfest botrányosan berúgott pillanataiban is megfelelően működtek. Rami 5 éve tanul itt az egyetemen, disznót eszik, láncdohányzik és sörözik, és még soha nem járt az Eastendben, az alattunk lévő kolikocsmában, úgyhogy tegnap este elvittem oda. Az Eastendben tegnap koktélparti volt 2-3 eurós mosogatóléitalokkal, rengeteg emberrel, ugyanis az amerikai óriásasszony a születésnapját tartotta.
{Az amerikai óriásasszonyról még nem meséltem, noha igencsak figyelemre méltó példája a női öntudat kifinomulásának. Ő Bogi amcsi lakótársa, akkora, mint egy biedermeier ruhásszekrény, alkatra leginkább egy kidobófiúra hasonlít, ennek ellenére az r'n'b-videóklipekben vonagló minimacák öltözékét hordja a lehető legnagyobb elégedettséggel és harmóniával az arcán, ami amúgy egészen bájos. Az Eastendben szokott pincérkedni a hasonlóan megtermett fiújával együtt, és ha épp nincs vendég, a hangos zenére roppant erotikusan táncikál és dörgölőzik a pasija alfeléhez. Hát igen, ez WOMEN POWER, az aztán tuti! Tanulhatnánk tőle!}
Hogy még véletlenül se szakadjak el az arab közegtől, csütörtökön félórás, powerpointos prezentációt kell tartanom Jordánia, Szíria és Libanon médiarendszeréről (ez a Mediensystemen in der arabischen Welt-kurzus). Ezekről az országokról semmit sem tudok, és noha szaladgál a campuson egypár szép szál szíriai, kénytelen leszek elmélyedni a 30 oldalas angol nyelvű szakirodalomban. Pff!
