Vasárnap délelőtt csodálatosan sütött a nap (persze körülbelül mínusz 2 fok volt), ezért én nagy lelkesen el is mentem sétálni. Felfedeztem a kollégium majdnem közvetlen közelében egy kis temetőt (hogy véletlenül se induljon be éjszaka a fantáziám, éljen, éljen...), egy aranyos evangélikus kápolnát, majd messzebb a dortmundi rózsadombot édibédi házikókkal, tojásfákkal a kertben. Találtam egy éjjelnappali üzletet (nem hittem a szememnek!), egy másik hatalmas evangélikus templomot, utána pedig a kollégiumom felé vezető út mentén egy rakás bégető bárányt. Délutánra a bárányok elérték a kollégium közvetlen közelét, vagyis ha kilépek az ajtón és megyek tíz métert, barátságok barik bégetnek bizarul, szóval haláljó.
Ma viszont szakad a hó, és szegény állatok panaszos éneke egészen az ablakomig elhallatszik.
Itt még hallgatnak
Bébibari!
Ma viszont szakad a hó, és szegény állatok panaszos éneke egészen az ablakomig elhallatszik.
Itt még hallgatnak
Bébibari!
