Határozottan nem szeretem, hogy Raheleih reggelente a készülődésre szánt egy órából legalább 15 percet a magassarkú cipőjében tölt, végigkopogva az egész lakáson, be a konyhába, ki a konyhából, be a fürdőbe, az ajtót becsapva. Ultramodern kollégiumunkat úgy tervezték az okos építész bácsik, hogy még azt is halljam, ha hajnali hétkor az alattam lakónak rezeg a telefonja az asztalon. Az ajtók alatt két ujjnyi rés található, ennek köszönhető, hogy tisztán hallom, ha Rahelei röhögcsél a pasijával a szobájában, vagy Mariel skype-ol az anyukájával.
Az Ajtósin legalább egyértelmű, hogy azért hallatszik ki minden a folyosóra, mert a koli egy lerobbant szocreál betontömb, itt viszont elég bosszantó tudni, hogy csak egy tollvonásba került volna máshogy alakítani a dolgokat.
Amúgy roppant elégedett vagyok magammal, mert a hétfői Interkulturelle Literatur órámra elolvasandó 300 oldalas könyvből már 60 oldalt kivégeztem, és mindössze egy fél A4-es lapot töltöttem meg az ismeretlen szavakkal. Persze, örülhetek, hogy Emine Sevgi Özdamar nem barokkos körmondatokban részletezi vendégmunkás hétköznapjait, hanem egyszerűen és egyértelműen, egy 18 éves leány szemszögéből.
Tegnap a filmklubban hatalmas eseménynek lehettünk tanúi: a szokásos 20 ember helyett 94-en (!!) váltottak jegyet a mozikban épp lefutott új német romkomra, a Keinohrhasenre, mely pontos mása a hazai mozikban Valentin-napon bemutatott csöpögős magyar vígjátékoknak. A főszereplő kiköpött Fenyő Iván, azzal a különbséggel, hogy ő egyben a film rendezője, kevésbé nyálas, remek színész és nagyon vonzó (német létére!).Elhoztam egy bazinagy plakátot, melyen kivillantja a bicepszét; végre lesz valami izgalmas a falamon!
Az Ajtósin legalább egyértelmű, hogy azért hallatszik ki minden a folyosóra, mert a koli egy lerobbant szocreál betontömb, itt viszont elég bosszantó tudni, hogy csak egy tollvonásba került volna máshogy alakítani a dolgokat.
Amúgy roppant elégedett vagyok magammal, mert a hétfői Interkulturelle Literatur órámra elolvasandó 300 oldalas könyvből már 60 oldalt kivégeztem, és mindössze egy fél A4-es lapot töltöttem meg az ismeretlen szavakkal. Persze, örülhetek, hogy Emine Sevgi Özdamar nem barokkos körmondatokban részletezi vendégmunkás hétköznapjait, hanem egyszerűen és egyértelműen, egy 18 éves leány szemszögéből.
Tegnap a filmklubban hatalmas eseménynek lehettünk tanúi: a szokásos 20 ember helyett 94-en (!!) váltottak jegyet a mozikban épp lefutott új német romkomra, a Keinohrhasenre, mely pontos mása a hazai mozikban Valentin-napon bemutatott csöpögős magyar vígjátékoknak. A főszereplő kiköpött Fenyő Iván, azzal a különbséggel, hogy ő egyben a film rendezője, kevésbé nyálas, remek színész és nagyon vonzó (német létére!).Elhoztam egy bazinagy plakátot, melyen kivillantja a bicepszét; végre lesz valami izgalmas a falamon!
