Ma mindenki nagy bánatára egy rendkívül elmés feladattal véget ért az egyhónapos intenzív nyelvkurzus. A tanárnénik azt találták ki, hogy négyes csoportokban adjunk elő egy kisebb színdarabot első dortmundi élményeinkről. Egy francia (Gilles), egy amerikai (John) és egy szardíniai (Paskale) fiúval kerültem egy csoportba, és poénjaink jellegéről elég, ha annyit elárulok, hogy Gilles (aki amúgy nincs meg 152 centi) beöltözött nőnek.
Ma lesz az utolsó nyelvkurzusos program, elmegyünk egy német étterembe kajálni, ahol én valószínűleg salátát fogok rágcsálni egy pohár sör mellett, ugyanis nincs kedvem 13 Eurókat kiadni egy gyanús, paradicsomos trutymóval nyakonöntött vacsoráért. Utána pedig következik a szokásos szerda esti program a Spunk nevezetű helyen, üvöltözés az egyeurós sörrel a kézben, megszakítva néha egy-egy ötvencentes tequilával, aztán üvöltözés tovább angolul-németül, jópár tequilával odébb pedig meg már magyarul, anyanyelvtől függetlenül - itt a magyar káromkodások nagy népszerűségnek örvendenek, mindenki meg akarja őket tanulni, mi pedig rendkívül segítőkészek vagyunk.
Összegzésként elmondható az itt eltöltött egy hónapról, hogy nyelvtanulás szempontjából több értelme lett volna Zalaegerszeg csücsülni a szobában nyelvkönyveket bújva, viszont akkor nem biztos, hogy alkalmam lett volna megismerni a dortmundban honos márciusi ítéletidőt, vagy azt rakás, világ összes tájáról összesereglett f@fejt, akik a csillagok furcsa együttállásának köszönhetően mind ezen a tavaszon sereglettek össze itt a Ruhr-vidéken. (Hogy bebizonyítsák számomra, hogy a magyar fiúknál jobbat el sem képzelhet magának az ember!) ;-)
Ennek a képnek itt Sex and the City-picture a neve, és egy fotósgyerek készítette a szombati ereszd-el-a-hajam-partiban a város leggányabb diszkójában, Barbara, a h.sc.b. születésnapi bulijában. A szőke lány honfitársam, Kinga, a fekete hajú Hannah, a finn újságírólány, mellette Julie, a kedvenc francia pajtásom, mellette meg én, akit remélhetőleg mindenki felismer.
Ma lesz az utolsó nyelvkurzusos program, elmegyünk egy német étterembe kajálni, ahol én valószínűleg salátát fogok rágcsálni egy pohár sör mellett, ugyanis nincs kedvem 13 Eurókat kiadni egy gyanús, paradicsomos trutymóval nyakonöntött vacsoráért. Utána pedig következik a szokásos szerda esti program a Spunk nevezetű helyen, üvöltözés az egyeurós sörrel a kézben, megszakítva néha egy-egy ötvencentes tequilával, aztán üvöltözés tovább angolul-németül, jópár tequilával odébb pedig meg már magyarul, anyanyelvtől függetlenül - itt a magyar káromkodások nagy népszerűségnek örvendenek, mindenki meg akarja őket tanulni, mi pedig rendkívül segítőkészek vagyunk.
Összegzésként elmondható az itt eltöltött egy hónapról, hogy nyelvtanulás szempontjából több értelme lett volna Zalaegerszeg csücsülni a szobában nyelvkönyveket bújva, viszont akkor nem biztos, hogy alkalmam lett volna megismerni a dortmundban honos márciusi ítéletidőt, vagy azt rakás, világ összes tájáról összesereglett f@fejt, akik a csillagok furcsa együttállásának köszönhetően mind ezen a tavaszon sereglettek össze itt a Ruhr-vidéken. (Hogy bebizonyítsák számomra, hogy a magyar fiúknál jobbat el sem képzelhet magának az ember!) ;-)
Ennek a képnek itt Sex and the City-picture a neve, és egy fotósgyerek készítette a szombati ereszd-el-a-hajam-partiban a város leggányabb diszkójában, Barbara, a h.sc.b. születésnapi bulijában. A szőke lány honfitársam, Kinga, a fekete hajú Hannah, a finn újságírólány, mellette Julie, a kedvenc francia pajtásom, mellette meg én, akit remélhetőleg mindenki felismer.
Ez pedig jóval az előző után készült, a csodálatos táncparketten.
