Tegnap este még volt egy utolsó tutoriumos program, zabálás egy eredeti német étteremben. Az árak láttán bennünk, magyarokban megállt az ütő, így míg a többiek sorra kipróbálták az ízes germán étkeket, mi négyen két órán keresztül iszogattunk egy sört/kapucsínót/teát/forró csokit. Rettenetesen ciki volt. Aztán este a Spunkban megint mi magyarok voltunk a legdurvábbak, már ami a bulizás jellegét illeti. Társultak hozzánk az építészek, egyikük leöntötte Bogi fejét az ötvencentes tequilával, szóval jó.
A mellékelt képen az említett dortmundi magyarok láthatóak.
Ma tartották az erasmusosoknak a szűkkörű újságíró-évnyitót, ahol is egy csomó mindent megtudtam a választható órákról, melyek nem is tűnnek olyan szörnyűnek, mint mikor a Learning Agreementet összeállítottam (meg is fogom változtatni). Filmes órák nincsenek, az egyik mentor srác viszont elárulta, hogy ők a bochumi egyetem médiaszakjára szoktak illegálisan átjárni, ott ugyanis van filmrészleg, és idén is fognak menni, ráadáasul queer-cinemás órára, ami azért nagyon jó, mert én épp ebből akarom írni a szakdogámat. Bochum egy órára van Dortmundtól, és a baj csak annyi, hogy így nem tudok majd ingyen spanyolul tanulni, mert a két óra pont üti egymást... De azt hiszem, ezt a a filmes órát nem kéne kihagynom. Amúgy voltunk ma moziban, megnéztük az Oscar-nyertes Junót, melyről határozottan kijelenthetem, hogy dögunalom volt.
