Ma délután magányos látogatást tettem a dortmundi kikötőbe (mert ilyen is létezik!), vagyis csak egy részébe, mert a lehangoló látványt nem sokáig bírtam elviselni. Az egész egy nyomorúságos ipartelep szemétdombokkal és gépekkel, sok kisebb csatornával. Hideg is volt, az ég szürke, a környéken munkásbácsik mászkáltak kék overállban, sörrel a kezükben, úgyhogy hazajöttem. Állítólag van a kikötőnek egy szebb része is egy órási parkkal, de persze én a rossz metróállomáson szálltam ki.
Mindenki depressziós, Bogi is, Julie is, a fél Erasmusos társaság lelépett haza vagy Amszterdamba (mi meg még nem tudunk utazni, mert nem érkezett meg időben a szemeszter ticket), az idő rettenetes (télikabátban fázom), és elérkezett hozzám a régóta esedékes honvágy Magyarország, Budapest, Zalaegerszeg, a normális levesek, főzelékek, kenyerek és zsemlék, az udvarias magyar férfiak no meg persze szívemhez közel állók iránt.

Estére Akamitllal, a mexikói fiúval forraltboros estét szerveztünk, remélem, dob valamennyit a hangulaton. Boldog karácsonyt!