Tegnap barátságos hóesés mellett, neonfényben ünnepeltük a húsvétot a magyarokkal és még pár Erasmusossal. Ákosnál olyan fél öt körül gyűltűnk össze tojásokkal és borosüvegekkel felszerelkezve, illetve én még nagymami beépített konyhaszekrénykéjét (lisztet, cukrot, sütőport, tejet, stb...) is elcipeltem magammal abban a reményben, hogy elkészítem életem első kakaós kevertjét. Nos, szerencsére Viola értett a süteménykészítéshez, mert egymagam nem sokra mentem volna mérőedény és robotgép nélkül, na de mindegy, a lényeg, hogy a cucc a sütőben eszményi méretűre dagadt, és meg is repedt, aztán egyszer csak minden előjel nélkül koromfeketévé változott és füstölni kezdett. Kinga viszont volt olyan kreatív, hogy az égett részeket kibányászva valami somlói galuska-féle kotyvaszt készített az egészből, lekvárral és olvasztott csokival megspékelve. A fele megmaradt, úgyhogy ezt visszük a ma délutáni Erasmus-húsvétra, hátha a többieknél nagyobb sikert arat. Magyar specialitás, Kinga találmánya.
A zabálás után aztán még érkeztek páran, Hannah, a finn lány meg John, a kalapos amerikai, aztán egy Mohamed nevű jemeni srác és Ákos különböző nemzetiségű lakótársai. Ákos beüzemelt valami neoncsövet, amitől igazán karácsonyi hangulat kerekedett. Innentől már csak a borozás ment, éjfél körül le is léptem, és hazavittem a vírusaimat aludni.
Jah igen, úgy tűnik, újabb vírus ütötte fel a fejét: Viola tegnap vörös bal szemmel érkezett, sőt, Hanna is, és ők ketten egész péntek este egy légtérben tartózkodtak. Nekem csodák csodájára semmi bajom, pedig igazán hiányzik valami a szememnek. És az elmúlt három nap legfőbb tanulsága: az esernyők és a férfiak pótolhatók (legalábbis reménykedjünk benne!)...
Kézműves terápia (Andris és Akamitl tojást festenek)
Előtte
Utána
Ápoljuk a magyar-francia kapcsolatokat!
(Kinga és Bruno)
Így ettünk mi
A neoncső és a borosüvegek
Ápoljuk a magyar-francia kapcsolatokat!
(Kinga és Bruno)
Így ettünk mi
A neoncső és a borosüvegek
