Mázlim volt anno a számítógépemmel, most mázlim van a mobilommal is, mely két napos söráztatta delírium után úgy döntött, visszatér az élők sorába. Pedig ma majdnem megvettem egy kártyafüggetlen telefont 50 euróért, mert úgy tűnt, más megoldás nincs... De a törökök és arabok által benépesített dortmundi bevásárlónegyedben elcsigázottan sétálva éreztem, hogy várnom kell! És lám, csoda lőn.

Azt is megéreztem, hogy semmi esetre sem szabad kimennem megnézni a Campuslaufot (egyfatja évente megrendezett futóverseny, melyen az erasmusok is megmérettetik magukat), noha hívtak, hogy menjek szurkolni. Úgy negyedórája úgy elkezdett dörögni és villámlani, mint itt tartózkodásom alatt még egyszer sem, szóval a sok sportos atléta és csápoló rajongótáboruk jelenleg úgy áznak, mint a rongy.
Bevallom, a dologban valószínűleg közben játszik a fekete mágia is, vagyis az, hogy ma egész nap azt kívántam magamban fortyogva, bárcsak elmosná az egészet az eső, és az egyik marokkói atlétát huzamosabb ideig lesöpörné a Föld, mindenesetre a Ruhr-vidék és a campus színéről.
Az eső viszont a mára betervezett szabadtéri mozit is elmosta, így a bénácska amerikai filmet, az I'm a Legendet ismét a nagyelőadóban fogjuk vetíteni. Remélem, most is csusszan nekem 1-2 ingyensör a pad alatt...