Hazatértemkor örömmel konstatáltam, hogy a paneltömbbünk előtti zöld placcot egy ultramodern, maximálisan EU-kompatibilis óriás-játszótérrel építette be a kreatív egerszegi önkormányzat. A placc korábban árnyas fáknak és a kertvárosi kutyatartók meghitt sétáinak adott otthont, most kora reggeltől este 8-ig lármás gyerekhordák dühöngenek a kerítéssel körbekerített, kamerákkal megfigyelt, fáktól megfosztott, napszítta téren - ez önmagában nem lenne nagy probléma, csak hogy a játszótérhez tartozik egy gigantikus méretű ütőhangszer is, melyen a csemeték megpendíthetik zenei tudásuk zsengéit, kiverve az álmot azokank a gyanútlan egerszegi lakosoknak szeméből, akik reggel 8 és este 8 között még aludni szeretnének.
Én dortmundi kinntartózkodásom utolsó heteiben, iráni lakótársaim visongásától szenvedve is füldugóval aludtam, arra számítva, hogy majd itthon, a lakótelep csendes magányában kipihenhetem magam... Erre édes jó anyám súlyosbítja a helyzetet azzal, hogy reggel 5 órától max hangerőn bömbölteti az olimpiai közvetítést, mintha egész életében nem érdekelte volna más, mint a párbajtőrözés és a 400 méteres vegyes úszás.
Mindenesetre nincs okom panaszra, mert a hazaérkezésem utáni bő egy hétből összesen három napot töltöttem el csak itthon, hála a rendkívül programdús Bűvészetek Völgyének és a Fruzsi által szervezett balatongyöröki wellnes-napoknak. Már a magyar tenger partján sütkérezve is kezdtem úgy gondolni a dortmundi szemeszterre, mint egy hosszú álomra, melyből most ébredtem fel, és képtelen vagyok elhinni, hogy mindez megtörtént velem.
Szóval még nem jutott időm a szinte kötelező módon jelentkező poszt-erasmus-depresszióra, melyen az összes, már hazatért ismerősöm átesett, mint valami bárányhimlőn. Főleg, hogy a tönkrement laptopom és telefonom miatti pénzhiányon, az egyetemből hátramaradt teljesítenivalón, a megszerzendő jogosítványon agyalok állandóan, néha beiktatva egy kis veszekedést a családtagjaimmal, kikkel 54 négyzetméteren szorongunk négyen - tesómmal egy akkora kisszobában, mint amekkorában én egymagam éldegéltem vígan Dortmundban...
